Petesejtek és paraziták azonosítása. Nemzeti Jogszabálytár

A parazita hatalma Pipacs. A Wolbachia baktérium a kutatók állítása szerint nem engedi gazdáját, a fertőzött darazsat nem fertőzött egyedekkel szaporodni. Ezzel a mechanizmussal a parazita faji szintű elszigetelődést vált ki.

A Wolbachia ma a becslések szerint az ízeltlábú fajok húsz százalékát fertőzi, melyeknek egyedei között egyre nagyobb arányban terjed is. Valamikor ötven évvel ezelőtt vették észre a szakértők első alkalommal azt, hogy a természetben egymással szaporodni képtelen szúnyogfajok egyedei antibiotikumos kezelés után utódokat hoztak létre.

A parazita hatalma

A es években azonosították a jelenségért felelős baktériumot, a Wolbachiá-t, melynek pontos szerepéről azóta sem teljes az egyetértés. A University of Rochester kutatói azonban munkájuk nyomán egyre egyértelműbbnek tartják a Wolbachia szerepét.

Megfigyeléseik szerint a baktérium módosítja gazdája hímivarsejtjeit, mégpedig oly módon, hogy a nem fertőzött nőstények ivarsejtjeivel szemben egész egyszerűen megtermékenyítésre képtelenné teszi a sejteket.

• A betegség hordozói a bolhák, kerekféregek nematódákintradermális atkák.
• Adalékok a 2. fázisban májméregtelenítő
• Féreg tojás ascaris
• EüM rendelet az egészségügyről szóló

Fertőzött egyed petesejtjének baktériuma viszont a sérült hímivarsejtet megjavítja, így a megtermékenyítés előtt tovább nem marad akadály. A kutatók úgy fogalmaztak, hogy a baktérium kódolja a hímivarsejtet, így téve azt terméketlenné egészen addig, míg egy fertőzött női ivarsejt nem dekódolja a spermiumot.

Így a darázsfaj Wolbachiával fertőzött populációjában fertőzöttek csak fertőzöttekkel, míg nem fertőzött egyedek kizárólag nem fertőzött egyedekkel képesek sikeresen párosodni. A most részleteiben feltárt mechanizmus biztosítja a Wolbachia számára azt, hogy a baktérium a következő nemzedékekben a lehető legnagyobb arányban képviseltesse magát, hiszen a fertőzött darazsaknak minden egyes utódja is fertőzött lesz, vagyis a fertőzés a következő nemzedékre automatikusan továbbadódik.

A kutatók szerint ez az eddig ismert legjobb példa arra, hogyan járulhat hozzá a parazita a fajképződéshez, hiszen a fent ismertetett parazita széklet tesztek a fertőzött darázspopuláció egyedeit egymással szaporodni többé már nem képes két csoportra osztja.

Márpedig ettől kezdve akár két külön fajról is beszélhetünk. A két darázsfaj egyedei - hasonlóan a szúnyogokhoz, melyeknél a petesejtek és paraziták azonosítása felfedezték - újra képesek szaporodni egymással, ha egy antibiotikumos kezeléssel kiirtjuk a Wolbachiát a fertőzött darazsakból.

A kutatók nem állítják, hogy a petesejtek és paraziták azonosítása fajt a természetben kizárólag a Wolbachia különíti el, a lehetőséget mindenesetre igazolva látják, azaz állítják, hogy a Wolbachia képes a specifikáció kiváltására. A kutatóknak sorra vették a két faj között fennálló gátakat, és meghatározták, hogy ezek milyen sorrendben alakultak ki.

Mivel a párzást megelőző párválasztási rituálékban kevés különbséget találtak, arra a megállapításra jutottak, hogy minden jel szerint a Wolbachia a legalapvetőbb, és egyben a legrégebben fennálló gát, vagyis a darazsak faji szintű elszigetelődésének kiváltó oka.