Elme a parazitákat befolyásolja

Az emberi test egy genetikai csatatér [origo] Ezek egy része már beépült az élőlények genomjába, más része viszont a szervezetben szétszórtan, például baktériumokban foglal helyet. Ezek a genetikai elemek nem mindig élnek békésen egymás mellett, ebből adódnak a szervezeten belüli különböző genetikai konfliktusok.

Nyilvánvalónak tűnik, hogy a gének funkciója az emberi test és az elme irányítása.

elme a parazitákat befolyásolja

Vita van persze - elsősorban az elme vonatkozásában - a környezet és a gének hatásának arányát illetően.

A testben azonban óriási számú és rendkívül sokféle mikroba él, a DNS nagy részét pedig genetikai paraziták szállták meg.

A parazitafertőzések egy része higiéniával kezelhető, másik része belsőleg használatos készítményekkel, ritkán pedig műtéti beavatkozás szükséges, mert más módon nem lehet orvosolni a helyzetet.

A genom "emberi része" is megosztott, egyik fele anyai, a másik pedig apai eredetű. Mindezek fényében felmerül a kérdés, hogy vajon kinek a DNS-e irányít bennünket?

Az emberi test egy genetikai csatatér

Más szavakkal, kinek az érdekeit szolgálja az emberi test és viselkedés? Továbbá, logikusnak tűnik, hogy mivel a gének érdeke megegyezik - ez pedig a test evolúciós sikere - ezért összefognak, s közös erővel küzdenek e cél elme a parazitákat befolyásolja érdekében. Igen ám, de csalók mindenütt jelen vannak. Az ember és más fajok teste is valójában kész genetikai csatatér.

elme a parazitákat befolyásolja

A genetikai szoftver A genetikai információ egy anyagtalan szoftver, melynek a DNS csupán a hardveréül szolgál. Nem testek és örökítő molekulák, hanem genetikai stratégiák versengenek egymással az evolúció során.

Hozzászólások

A szülőktől kapott kétszer 23 darab DNS-molekula hamar elveszik a testben, csak annak kópiái élnek tovább. De ez nem baj, mert nem a DNS-t őrizzük egyfajta kegytárként, hanem az utasítások algoritmusait.

  • Vírus – Wikipédia
  • Parajdi só - Dr. Hulda Clark és a parazitaelmélet
  • A legjobb gyógymód minden féreg számára
  • Parazita az agyban - HáziPatika
  • Parazita tisztító folyamat

Mik ezek az algoritmusok? Mind-mind különbözőek, egy dolog azonban közös bennük: sikerre vinni a testet, hogy az biztosítani tudja a genetikai információ halhatatlanságát.

Különböző parazitatörzsek – más-más hatás

Pontosabban a DNS rövidlátó, megelégszik azzal, ha a következő generációba átkerül a program. Embernél a nagyszülői felügyelet elme a parazitákat befolyásolja egy plusz generációt ad.

A DNS yuprana parazita tisztítás az emberi test sikerében érdekelt. A siker azonban rétegelt: nem elég túlélni a betegségeket és a kedvezőtlen körülményeket természetes szelekcióhanem le kell venni a lábáról egy, de ha lehet inkább több másik nemű partnert szexuális elme a parazitákat befolyásolja. Akad itt azonban néhány genetikai bökkenő.

Humán mikrobiom Az emberi testben tízszer több baktériumsejt van, mint emberi, valamint szer több mikrobiális vírus- és baktérium eredetű gén, mint emberi.

A kérdés az, hogy milyen genomok érdekeit képviseli az emberi test és viselkedés? Lehetséges, hogy egy test elme a parazitákat befolyásolja más érdekeit valósítja meg? A válasz igen, és erre több példa is van. Létezik egy csigafaj, amelynek egyes egyedei a fűszálak végére másznak, s onnan a legelésző állatok gyomrában kötnek ki.

A kutatók kiderítették, hogy a csigák nem önszántukból követik el ezt az öngyilkos cselekedetet, hanem az agyukban élő laposféreg készteti őket erre.

Navigációs menü

A féreg akaratnélküli zombivá teszi a csigát azért, hogy könnyen bejusson a kérődzők testébe, s ott folytathassa az életciklusát. Hasonlóképpen, egy egysejtű parazita - a Toxoplasma gondii - macskakedvelővé változtatja az egeret, s így könnyen át tud kerülni a macskatestbe, ahol beteljesítheti életciklusát. Harmadik példaként a veszettségvírus szolgál. Ez a pici - mindössze 5 fehérjét kódoló - genommal rendelkező parazita komplex viselkedésbeli változásokat képes előidézni a gazdaállatokban.

A vírus az alapvetően félénk rókát barátságossá teszi, s arra készteti, hogy közelítsen meg például egy ősellenség kutyát, majd - stratégiát váltva - hirtelen harapjon bele.

A vírus figyelmét nem kerüli el, hogy aktivizálnia kell a gazdaállat nyálelválasztását is, hiszen a nyálon keresztül fertőz. Van-e bizonyíték arra, hogy saját mikrobáink manipulálnak bennünket? A humán mikrobiom tagjai az emberi szervezetben rendszerint hasznos funkciót töltenek be vagy semlegesek, s csak patológiás körélmények között például legyengült immunrendszer esetén okoznak betegséget.

Hozzászólás beküldése

A mikrobiom érdeke a test egészséges működése, de ez nem jelenti azt, hogy a két biológiai rendszer mindenben egyetért egymással. Ezen érdekkonfliktus részletei még nem ismertek, de a mikrobák általi manipuláció bizonyos mozzanatai igen. Például a Helicobacter pylori baktériumfajról - amely egyébként alapvetően hasznos az ember számára, de bizonyos esetekben gyomorfekélyt okozhat - kiderült, befolyásolja az ember éhségérzetét azáltal, hogy szabályozza a gyomor grelin nevű hormonjának kiválasztását.

darazs fereg

Nem tudni, hogy a baktérium hogyan éri ezt el és miért teszi, mindenestre manipulálja az ember éhségérzetét. Talán a mohóság miatti elhízási hajlamot kontrollálja.

Lehetséges, hogy összefüggés van a H. A mikrobiom agyra való hatását is behatóan tanulmányozzák emlős modelleken, s ennek során számos érdekes megfigyelés született. Így például kiderült, hogy bélflóramentes és bélflórával rendelkező egerek agyi érzelemközpontjában amygdala különbözik a kommunikációért felelős szerotonin ingerületátvivő anyag mennyisége, ami viselkedésbeli változásokat okoz. Genomparaziták Az emberi DNS mindössze 1,2 százaléka kódol "emberi" fehérjéket, a genetikai parazita szekvenciák aránya viszont legalább 50 százalék.

Eredetüket tekintve e paraziták két csoportba sorolhatók: idegenek és saját származékok.

Az idegeneknek két fő fajtája lepte el az emberi genomot. Az úgynevezett retrotranszpozonok eredetileg - hasonlóan az AIDS vírusához - retrovírusok voltak, csak - szemben ez utóbbival elme a parazitákat befolyásolja bekerültek a csíravonal sejtjeinkbe a szaporodást biztosító sejteks most elme a parazitákat befolyásolja nem fertőznek minket, hanem hagyják, hogy örökítsük őket.

Ezek döntő része nem fertőzőképes lmutációkkal inaktiváltcsupán a K törzsük HERV-K lenne képes fertőző vírusokat képezni. Ilyet azonban még sohasem tapasztaltak. Az ugráló gének másik elme a parazitákat befolyásolja alkotó DNS-transzpozonok a genomban "kivágás és beillesztés" mechanizmussal terjedő ugráló gének egyetlen gént tartalmaznak, amelynek transzpozáz a neve.

A transzpozáz enzim feladata a transzpozon DNS-ből való kivágása, majd egy más helyre való beépítése. Nem tudni, hogy ezek a szekvenciák hogyan kerültek a DNS-be, pedig legalább 60 egymástól független kolonizációt hajtottak végre. Az emberi DNS-ben viszont már egyikük sem aktív, potyautasként vándorolnak generációkon át. Az emberi genomot nemcsak idegenek, hanem belső árulók is megtámadták.

A DNS 11 százalékát úgynevezett Alu szekvenciák alkotják. Ezek a kis DNS-darabok szekvencia kettőződések galandféreg irtasa mutációk révén alakultak ki. Elfeledvén eredeti feladatukat, csak egy dologra fókuszáltak: elárasztani a genomot.

Az Alu szekvenciákat genetikai hiperparazitáknak is nevezik, mert bizonyos retrotranszpozonok úgynevezett LINE-1  RT enzimét használják. Egy másik gazdaszervezet eredetű mobilis elemcsaládot alkotnak az úgynevezett MIR-ek, amelyek a szállító tRNS-enkből alakultak ki.

Hasonlóan az Alu RNS-ekhez, ezek a parazita megelőző gyógyszeres kezelés is ott lábatlankodnak a riboszómák körül, hátha arra jár egy LINE, amelytől ellophatják az RT enzimét, elme a parazitákat befolyásolja ugorhatnak egy újabbat a genetikai halhatatlanság felé.

A Test, 6. rész

Háború a genomparaziták és az emberi DNS között A genetikai paraziták és az emberi gének viszonya aszimmetrikus: ha a parazita győz, elpusztul a test, s ezáltal a parazita maga is. A parazitát viszont senki sem siratja. Azt nem tudni biztosan, hogy az emberi gének aktívan részt vesznek-e a paraziták fizikai likvidálásában, az azonban bizonyos, hogy e szekvenciák zöme agyonmutálódott.

Ennek oka elvileg az is lehet, hogy a mobilis elemek nem tőrödnek túlságosan azzal, ha "fogyatékosak" lesznek, mert, ha tolószékkel is, a genommal együtt ők elme a parazitákat befolyásolja href="http://dadam.hu/2539-parazita-profilaxis-emberben.php">parazita profilaxis emberben átkerülnek az utódokba.

Aszcariasis formák viszont a parazita szekvenciákat érintő mutációs forrópontok, ami arra utal, hogy az emberi gének harcot folytatnak ellenük. Annyi bizonyos, hogy a DNS-paraziták működése aktívan gátolt a sejtekben, különösen a csíravonalsejtekben. A ivarsejteket képző ősivarsejtekben ugyanis az ugráló elemek nagyfokú mobilizációja figyelhető meg.

Az ivarsejtek azért érdekesek a transzpozonok számára, mert ezek információja - szemben a testi sejtekével - átjuthat az utódokba. Egy rosszul tervezett ugrás egy ivarsejtben katasztrofális hatású lehet, mert ez az utódban betegséget vagy akár halált okozhat elme a parazitákat befolyásolja testi sejtekben csak az érintett sejt pusztulna el.

giardia bacteria in humans

A transzpozonok ritkán hasznosak is lehetnek. A gerincesek szerzett immunrendszere az antitest- és T sejt-receptor gének változékonyságán alapul. A genetikai változékonyságot pedig a DNS transzpozon eredetű rekombinációt aktiváló génjei által kódolt enzimek generálják. Továbbá sokan úgy vélik, hogy a gerincesek sikerének záloga a plasztikus DNS.

Tartalomjegyzék

Ezt a plaszticitást elsősorban a mozgékony szekvenciák biztosítják. A HIV-vírus nem azért fertőz meg minket, hogy abból profitáljunk. Az érdekérvényesítő technikáik részleteit még nem ismerjük. A harc nyomai azonban azt mutatják, hogy ezek az érdekek nem esnek teljesen egybe a sejt többi génjének érdekeivel. Miért jó, ha elszaporodnak ezek az elemek? Mert ez egy versenyfutás a gazda genom és a transzpozonok között. A transzpozon úgy menekül a sejt védekező apparátusa elől mint a hidra Herkules kardja elől: ha egy fejet levágnak, három nő helyette.

Szó lesz az önző kromoszómákról, a szülői DNS-ek konfliktusáról, a gyilkos női mitokondriumokról, valamint a spermiumok és az embriók harcáról.